Szentlélek Szemináriumon vettünk részt és valóban MEGÚJULTUNK!

Plébániánkon 2021 szeptember végén Szentlélek Szeminárium indult több, mint 80 fő részvételével. Az intenzív lelkigyakorlat Mohos Gábor püspök atya szentmiséjével kezdődött, majd a küldetési szentmisével ért véget december 9-én. Az alábbiakban néhány résztvevő tanúságtételét olvashatjuk.

GYUSZI: Nyár végén kaptunk személyes meghívást Riszterer Zsuzsitól és Tamástól az ősszel a Szent Gellért Plébánián induló Szentlélek Szemináriumra. Noha évtizedek óta gyakorló keresztény életet élünk és számos mozgalomról, lelkigyakorlatról volt tudomásunk, erről még keveset hallottunk. Riszterer Tamás és Zsuzsi volt a két odaadó, gondos és mindenkire odafigyelő szervezője ennek az eseménynek. Tőlük tudtuk meg, hogy ez a Karizmatikus Megújulásnak az útja, egy intenzív és nagyon mély lelki tartalmú, több mint két hónapon át tartó rendezvény. A heti egy találkozó mellett mindennapi elfoglaltságot is jelent, előre meghatározott program szerint.   Az egész szemináriumnak P. Ernst Sievers: Élet a Lélekben című lelkigyakorlatos munkafüzete volt a vezérfonala. Magyarországon Katona István atya szorgalmazta szemináriumok szervezését és közreműködött a munkafüzet lefordításában is. Azt gyorsan megértettük, hogy igen komolyan kell venni az elhatározást, hogy elkezdjük-e vagy sem. Én hosszas gondolkodás után mondtam rá igent. Zsuzsinak könnyebben ment. Igyekeztünk nyitott szívvel részt venni elvárások nélkül. A heti alkalmak csütörtökönként este kezdődtek a plébánia templomterében. Örömteli volt, hogy több mint 80 fő jelentkezett a szemináriumra résztvevőként.  A szervezőkkel és segítőkkel együtt így közel száz fő közös munkálkodása kezdődött el. Minden alkalom egy lelkesítő, félórás, meghitt dicsőítéssel indult, Tamás fáradhatatlan vezetésével. Ezután tanításokat hallgattunk, amelyek központi témája a Szentlélek mélyebb megismerése, működésének megértése volt, az előadók személyes életéből vett példákkal is alátámasztva. Ezt követően tíz kiscsoportban folytattuk az együttlétet. Ezek külön férfi és női csoportok voltak, így a házaspárok tagjai is külön csoportokba kerültek.

ZSUZSI: Az Élet a Lélekben című munkafüzet egy nagyon átgondolt, egymásra épülő és jól átlátható, befogadható mű. Elvezet a kis kommentárok és a Szentírási részletek gondos összeszövésével Isten mélyebb megismerésére, megtapasztalására, egy nagyon letisztult, igaz istenképhez. A résztvevők hétről hétre, napról napra ebből készültek fel.  Számomra csodálatosan letisztázta és sorrendbe rakta a bennem élő képeket, gondolatokat, Szentírási részleteket.

GYUSZI: Számomra az egész szemináriumot meghatározta annak komolysága. Az egész esemény minden egyes részét jellemezte az, hogy nem szórakoztatni, csak lekötni akarta a résztvevőket, hanem minden szervező és segítő komolyan vette.  Az én csoportomat Kelemen Imre atya vezette, aki szintén felhívta a figyelmünket arra, hogy vegyük komolyan a szeminárium minden részletét. Neki, mint csoportvezetőnek feladata volt a beszélgetés, megosztás irányítása is. Nem azért gyűltünk ugyanis össze, hogy egymást oktassuk, hanem sokkal inkább a személyes életünkben megélt, a témához kapcsolódó élményeinkről beszéljünk. Ezek lehet, hogy szigorúan hangzanak, de a csoportban mégis végig jó hangulat, felszabadult öröm volt a jellemző. Nem ismertük egymást előtte, mégis többen jelezték, köztük én is, hogy olyan dolgokat is megosztottak a többiekkel, amiket korábban nem gondoltak volna, hogy elmondanak. Ez a bizalom kialakulásának egyértelmű jele volt. Kíváncsian várom a folytatást: vajon milyen ajándékokat fogok kapni a kiáradt Lélek által?

ZSUZSI: A program lezárása egy hálaadó Szentmise. De itt nem ér véget az út. Megkapjuk a küldetést, hogy tovább növekedjünk, gyümölcsöt hozzunk és amit kaptunk, a sok-sok kegyelmet és ajándékot tovább árasszuk az emberek felé. Nem szabad magunkban tartani. Remélem ezzel az írással én is tudtam valamit az olvasó számára átadni. Már csak nyitott és őszinte szívek kellenek, akik befogadják, és a kis mag szárba szökkenhet.

Legyen meg a Te akaratod!

Tolnai Gyuszi és Zsuzsi

„Szeptember 30-án elkezdődött a szeminárium. Éreztem, hogy nekem ott a helyem. Sokat jelentettek ezek az alkalmak, igyekeztem is felkészülni ezekre. Sajnos a harmadik alkalom után a Covid közbeszólt, ami egy időre megakadályozott a folytatásban. De Jézus velem volt a betegségben is, megajándékozott mély bűnbánattal. Tudtam, hogy ő nagyon szeret engem és meg akar szabadítani, gyógyítani. Amikor folytathattam a szemináriumot, a Szentlélek akkor is elintézett körülöttem mindent. Amikor a testvérek a Szentlélek kiáradásáért imádkoztak fölöttem, a Szentlélek pont azokon a pontokon érintett meg, ahol kellett. Alapjaiban rendített meg és nagyon pontosan talált minden fölöttem elmondott ima.”

„A Szentlélek ma is, itt is működik és ha hívjuk és várjuk, akkor újra és újra eljön! Ő sohasem erőszakos, hanem tapintatos, szelíd erő.
Kitartóan kell kérni, hogy jöjjön el!”

Némethi Csilla

„Én arról tudok beszámolni, hogy egy különlegesebb, mélyebb imádságot tapasztalok azóta és másképp szól hozzám a Szentírás is. Talán másfél-két éve ébredt bennem vágy arra, hogy ne szavakkal, hanem a szívemmel tudjak imádkozni. Nagyon vágytam arra, hogy az imádságot mélyen át tudjam élni, de nem tudtam, hogy érhetem ezt el. A Szentírást is olvastam eddig is, de sosem gondoltam vagy éreztem azt, hogy személyesen nekem szólna, emiatt inkább csak mint „bölcsességek gyűjteményét” kezeltem.”

„A Lélek kiáradása óta az imádságnál azt tapasztalom, hogy szinte nem is tudok már szavakkal imádkozni,
hanem tényleg a Lélek imádkozik bennem.”

„Mintha a szívem ki akarnak szakadni, annyira tele van az imádság alatt és alig várom, hogy időt tudjak rá szakítani, hogy szentmisére vagy szentségimádásra mehessek. A Szentírásban pedig valami egészen személyes hangnemet fedeztem fel és megértettem, hogy Isten tényleg hozzám szól a sorokon keresztül. Az eszemmel persze eddig is tudtam, de nem ért el a szívemig. Most elért. Emellett béke van bennem, azzal a tudattal, hogy a Lélek bennem van, mint egy égő gyertya. A fényére persze vigyáznom kell, táplálni kell és ha esetleg e fény csak pislákol, mert eltévedek vagy nem figyelek rá, akkor igyekezzek felszítani, de tudom, hogy ott van, csak fel kell szítani. Én ennyit tudok most elmondani, de érzem, hogy

„ez még csak a kezdet. ”

Horváthné Szarka Krisztina

„Istennek hála, a Szentlélek szeminárium első alkalmától kezdve minden egyes alkalommal azzal a határozott örömmel távoztam és jöttem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. Jó helyen vagyok, ez kell nekem. Ez csak erősödött azzal a többször is elhangzott megerősítéssel, hogy mi nem véletlenül jöttünk ide, hanem Isten hívását hallottuk meg; a kellő időben és a lehető legjobbkor talált meg minket az Úr, hogy megajándékozzon. Engem irgalmas szeretetével ajándékozott meg: Jánosnak hívnak, ami azt jelenti héberül, hogy ‘az Úr megkegyelmezett’. Azaz befejezett múltban mondja ezt rólam a mi Atyánk, akinél már kegyelemre, irgalomra találtam. Senki ne tekintse tehát véletlennek, hogy itt van, vagy hogy például milyen nevet visel, mert a mi mennyei Atyánk ezen a néven keresztül is szólíthat minket, szólhat hozzánk, kijelentést tehet rólunk.”

Ugyanakkor a mai napig a legjobban attól szenvedek, hogy a családom milyen sebeket kapott édesanyám betegségén keresztül; s feleségem családján keresztül is – mit ad Isten, mit kapok – egy másik felbomlófélben lévő családot kaptam, mert éppen válófélben vannak feleségem szülei. De kaptam egy új családot is általuk, ami még csak megszűnőfélben van és legalább nyíltan beszélnek róla az én családom lakat alatt őrzött gondjaihoz képest! És ugyanígy az a helyzet, hogy a saját családomat sem én választottam magamnak, hanem azt is csak kaptam. Tehát, testvérek, ők nem az enyémek, hanem az Atyáéi. Az ő sebeik és a sebek, amiket általuk kaptam, nem az enyémek, hanem Jézuséi.

Ebben a Szentlélek szemináriumban én azt ismertem fel, hogy Jézus sebeit hordozom és hordozzuk magunkon, de nem azért, mert mi ilyen dicsőségesek volnánk, hanem mert Ő, a Fiú,előbb szenvedte el mindezt, mint én vagy ti, akik pedig gyarlók vagyunk – és mégis egy test a Szentlélek által.

Ez viszont azt jelenti, hogy én rábízhatom Jézusra a saját családomat és a feleségem családját is, mert úgy kaptuk őket, és Izajás próféta, valamint Péter apostol szavaival élve Jézus sebei által gyógyultunk meg. Az Atya irgalmából éltem, mert megkegyelmezett nekem, és ebből az irgalomból élek ma is, nap mint nap. A sebeim nem az én sebeim, hanem Jézus Krisztus sebei, amelyek által gyógyulást szerzett nekem. És nem kell folyton nekem cipelnem a családjaim által rám mért terheket: nem kell nekem magamra vennem ezeket. Nem is tudok velük mit kezdeni, csak belenyomorodni. Hanem ha odaadom, visszaadom egészen az egészet Jézusnak, a Fiúnak, aki tudta mi a szenvedés, mert hiszen úgy kaptam tőle mindent, akkor Ő tud kezdeni és kezd is vele valamit, s nekem életem lesz és bőségben lesz Őáltala. Bevallom, hogy gyakorta nehéz, mert én is szeretnék olyan erős és mindenható lenni, mint Ő, hogy meg tudjam gyógyítani a családomat, bennem van tehát ez a gőg; de mennyivel nagyobb örömhír, hogy ezt nem nekem kell megtennem, mert egyre inkább érzem is, és belátom, hogy nem vagyok képes rá. Mert Ő már egyszer (nem kétszer, hogy netalán nekem is kellene!) és mindenkorra megtette helyettem a kereszten. Míg ezzel szemben én például nagyon sokszor nem tudok lélekben közelebb lépni a testvéremhez vagy az édesapámhoz vagy az ő mostani feleségéhez. És nem tudtam édesanyámnak életében megbocsátani, mert fel sem értem gyerek ésszel, hogy mi történt. Hát ez az, hogy nem is én tudok megbocsátani, de Jézus igen, Ővele igen. Ez az a bizalom, az isteni irgalmasság maradandóságába vetett bizalom az, amit elkezdtem itt veletek együtt hétről hétre elmélkedve megérteni és vallani és hinni; ami által érzem, hogy egyre inkább úgy igaz velem is, ahogy Jézus a vérfolyásos asszonynak, vagy a jerikói vaknak, vagy másoknak is az evangéliumokban megőrződve mondta: menj, a hited [a bizalmad] megmentett téged. A Szentlélekkel a keresztségben, bérmálásban elteltem. Őbenne a hitem megmentett engem. Isten megkegyelmezett nekem. Amen. Alleluja.”

„S nekem életem lesz és bőségben lesz Őáltala.”

Rédey-Keresztény János

Atyánk, Áraszd ki Lelkedet a Te népedre,
és add meg nekünk,hogy új szemmel lássuk dicsőségedet,
új megtapasztalással fogadjuk be hatalmadat,
új odaszenteléssel vállaljuk szolgálatodat,
új hűséggel ragaszkodjunk Igédhez,
hogy szereteted növekedjen bennünk,
és jöjjön el a Te Országod
a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Ámen!

Érdeklődni lehet: +36 20 374 9019