Imahét a Krisztus-hívők egységéért (3. nap)
„Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 15,12b)
Halálának előestéjén Jézus letérdelt, hogy megmossa tanítványainak lábát. Ismerte az együttélés nehézségeit, a megbocsátás és egymás szolgálatának fontosságát. Így szólt Péterhez: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”
Péter a lábánál fogadta Jézust, őt, aki megmosta, Pétert pedig megérintette Krisztus alázata és jósága. Később követte Jézus példáját, és szolgálta a hívők közösségét az ősegyházban. Jézus azt akarja, hogy átjárjon bennünket az élet és a szeretet, ahogyan a nedvkeringés a szőlőtőkét, hogy a keresztény közösségek egy testté legyenek. De ma, mint a múltban is, nem könnyű az együttélés. Gyakran szembesülünk a saját korlátainkkal. Néha kudarcot vallunk a szeretetben azok iránt, akik közel állnak hozzánk a közösségben, gyülekezetben vagy a családban. Előfordul, hogy kapcsolataink teljesen megszakadnak.
Krisztusban elhívást kaptunk arra, hogy türelmet öltsünk magunkra, számtalanszor újrakezdve. Annak meglátása, hogy Isten szeret minket, arra indít, hogy erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt fogadjuk el egymást. Krisztus akkor lesz közöttünk igazán.
Szinte a semmivel a kiengesztelődés útját építed-e a közösség misztériumában, az egyházban? A közös cselekvés megerősít, örvendezz hát! Nem vagy már egyedül, jóban-rosszban testvéreiddel haladsz előre. Az a hivatásod hogy megéld velük a közösség példázatát. (The Sources of Taizé, 2000, 48–49. o., Taizé forrásai, ld. 1. nap)
Istenünk, Atyánk!
Te Krisztus és testvéreink által
nyilatkoztatod ki szeretetedet.
Nyisd meg szívünket, hogy befogadjuk egymást
különbözőségeinkkel együtt, és megbocsátással éljünk.
Add, hogy egy testként éljünk együtt,
hogy mindegyikünk ajándéka napvilágra kerüljön.
Hadd legyünk együtt az élő Krisztus tükörképe! Ámen.