Imahét a Krisztus-hívők egységéért (2. nap)

„Maradjatok énbennem, és én tibennetek” (Jn 15,4a)

A találkozás Jézussal felébreszti azt a vágyat, hogy vele maradjunk és megmaradjunk benne: ez a gyümölcsérés ideje.

Mint teljesen ember, hozzánk hasonlóan Jézus is nőtt és érett. Egyszerű életet élt, zsidó hitének gyakorlásában gyökerezve. Názáreti rejtett életében, ahol láthatóan semmi rendkívüli nem történt, az Atya jelenléte táplálta.

Mária elmélkedett az Atya tettein a maga és a fia életében. Mindezeket a dolgokat megőrizte szívében. Így, apránként, magáévá tette
Jézus titkát.

Nekünk is hosszú érési időre van szükségünk, egy egész életre, hogy megismerjük Krisztus szeretetének mélységét, engedve, hogy bennünk maradjon, és hogy mi is benne maradjunk. Anélkül, hogy tudnánk, hogyan, a Lélek cselekszi, hogy Krisztus a szívünkben lakozzék. Imádság, igehallgatás, mások megítése, mindannak gyakorlattá tétele, amit megértettünk, azt eredményezi, hogy belső emberünk megerősödik.

„Engedjük, hogy Krisztus lényünk legmélyére leszálljon… Áthatol elménken és szívünkön legbelső lényünkig, azért, hogy egy napon mi is megtapasztaljuk irgalmának mélységét.” (The Sources of Taizé, 2000, o.)

Szentlélek!
Hadd fogadjuk szívünkbe Krisztus jelenlétét,
és örüljünk neki az élet titkaként.
Tápláld imádságunkat,
világosítsd meg igeolvasásunkat,
cselekedj általunk,
azért, hogy ajándékaid gyümölcsei türelmesen növekedhessenek bennünk.
Ámen.