Imahét a Krisztus-hívők egységéért (1. nap)
„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket” (Jn 15,16a)
Az út kezdete találkozás egy ember és Isten, a teremtmény és a Teremtő, az idő és az örökkévalóság között.
Ábrahám meghallotta a hívást: „Menj el arra a földre […] amelyet mutatok neked.” Ábrahámhoz hasonlóan mi is elhívást kaptunk arra, hogy elhagyjuk a megszokottat, és menjünk el arra a helyre, amelyet Isten készített a szívünk mélyén. Az út során egyre inkább önmagunkká leszünk, azok, akiknek Isten kezdettől fogva akart. A kapott hívást követve áldássá leszünk szeretteink, felebarátaink és a világ számára.
Isten szeretete keres minket. Isten emberré lett Jézusban, akiben Isten tekintetével találkozunk. Életünkben, amint János evangéliumában, Isten hívása különféleképpen hallható. Szeretete által megérintve indulunk útnak. Ebben a találkozásban az átalakulás ösvényét járjuk – annak a szeretetkapcsolatnak a ragyogó kezdetét, amely állandóan megújul.
Egy napon megértetted, hogy az igen már befúródott lényed legmélyére, anélkül, hogy tudtál volna róla. S úgy döntöttél, hogy Krisztus követésében továbblépsz… Jelenlétének csendjében meghallottad Jézus szavát: „Gyere, kövess engem; olyan helyet adok neked, ahol a szíved nyugalomra lel.” (The Sources of Taizé, 2000, 52. o. Magyarul: Taizé forrásai, ford. HegedűsAndrea, PPKE Elektronikus Könyvtár)
Jézus Krisztus!
Te keresel bennünket, hogy barátságodban részesíts,
és olyan életre vezess, amely mindennél teljesebb.
Adj bizalmat, hogy válaszoljunk hívásodra,
hogy másmilyenné legyünk,
akik jóságod tanúi a világnak. Ámen.