Imahét a Krisztus-hívők egységéért (4. nap)
„Többé nem mondalak titeket szolgáknak […] azonban barátaimnak mondalak” (Jn 15,15)
Isten kapcsolatot akar tartani velünk. Keres minket, ahogyan Ádámot is kereste a kertben: „Hol vagy?” (1Móz/Ter 3,9)
Krisztusban Isten jött el, hogy találkozzon velünk. Jézus imádságban élt, bensőséges egységben Atyjával, miközben barátjává lett tanítványainak és azoknak, akikkel találkozott. Bevezette őket abba, ami számára a legdrágább volt, ez pedig a szeretet kapcsolata Atyjával, aki a mi Atyánk. Jézus és a tanítványok zsoltárokat énekeltek együtt, ami gazdag zsidó hagyományaikban gyökerezett. Máskor pedig Jézus visszavonult, hogy egyedül imádkozzon.
Az imádság lehet egyéni vagy másokkal közös. Kifejezhet magasztalást, panaszt, könyörgést, hálaadást vagy egyszerű csendet. Néha szeretnénk imádkozni, de az az érzésünk, hogy nem vagyunk képesek. Ha Jézushoz fordulunk és kérjük, „taníts engem”, akkor már úton vagyunk. Már a kívánságunk is imádság.
Ha összejövünk, a csoport már eleve támogatást jelent. Énekek, szavak és csend által közösség teremtődik. Ha más hagyományú keresztényekkel imádkozunk, meglepő lehet, hogy megtapasztaljuk az egységet a barátság köteléke által, amely tőle származik, tőle, aki minden megosztottságon túl van. A formák változhatnak, de ugyanaz a Lélek köt össze bennünket.
Rendszeres közös imánkban Jézus szeretete bontakozik ki bennünk, még ha nem is tudjuk, hogyan. A közös imádság nem ad felmentést a személyes imádság alól. Ezek egymásra támaszkodnak. Mindennap legyen időnk arra, hogy Jézussal való bensőséges személyes kapcsolatunkat építsük. (The Rule of Taizé in French and English. Society for Promoting Christian Knowledge, Great Britain, 19. és 21. o.)
Úr Jézus!
Egész életed imádság volt,
tökéletes egységben az Atyával.
Lelked által taníts minket imádkozni szerető akaratod szerint.
Hadd egyesüljenek a hívők az egész világon a dicséretben és a könyörgésben,
és jöjjön el szereteted országa.
Ámen