A templomépítő plébános
20 éve halt meg Krichenbaum József. Horánszky Nándor írásával emlékezzünk a Templomépítő Plébánosunkra.
A Magyar Katolikus Lexikon adatszerűen felsorolja Krichenbaum József egykori plébánosunk állomáshelyeit:
„Krichenbaum József (Nagymaros, 1936. júl. 26.-2001. aug. 20.) Pappá szentelték: 1959. dec. 19. – Állomáshelyei: Esztergom-Szentgyörgymezőn kántor (1960-64). Káplán: Dejtár (1964), Tokos (1965), Püski (1966), Mogyorósbánya (1967-69), Szécsény (1969-71), Budapest Béke tér (1971-72). Plébános: Drégelypalánk (1972-1979) és Budapest, XI. kerületi Kelenföld Szent Gellért plébánia (1979-2001). Főszentszéki bíró (1977-), érseki tanácsos (1980).” – 2001. augusztus 20-án, halt meg életének 66. évében, plébánosságának 22. évében.
E rövid életrajzi adatok mögött hallatlanul gazdag életút áll.
Ennek legfontosabb állomása volt az új Szent Gellért-templom megépítése. A régi templom, a lakótelepek létrejöttével már egyáltalán nem felelt meg a meggyarapodott hívők befogadásának. Az épület állaga rendkívül rossz állapotba került. A repedések egyre tágultak, növekedtek. Nem beszélve a plébániai lakás teljesen leromlott állapotáról, ahol plébános úr Édesanyjával, Teri nénivel együtt lakott, aki vigyázott plébános úr testi-lelki egészségére. A régi Isten Házát mára már teljesen lebontották. Plébánosunk megkezdte a tervezgetéseket és idekerülését követően öt év múltán, 1984 Szent Gellért napján már sor került az alapkőletételre Lékai László bíboros úr jelenlétében. 1992 Karácsony napján a már működőképes templomba körmenettel vonultunk át az elárvult „kis” templomból. A pénzügyi fedezetet a templom építéséhez az urnatemetőbe befizetett sírhelyek árai biztosították.
A templomépítés gyakorlati megvalósítása során természetesen fontos volt a hívők lelki igényeinek kielégítése, a közösségi és liturgikus tér kialakítása, a szimbolikus jelképek figyelembevétele, azok esztétikai, művészi megvalósítása.
Krichenbaum Józsefnek minden teremtő tettében Ezekiel próféta „az Úr dicsőségének látomása” (Ezekiel 1. 16-17) szentírási részlet lebegett szeme előtt. A prófétához köthető a négy kerékküllőt utánzó ablak megvalósítása, a később elkészült üvegmozaikokkal. Az Úr dicsőségét szolgálja az egyházközségünk számára épített új templom, egyúttal előrelátóan gondoskodott a közösség anyagi nehézségektől mentes jövőjéről. Ugyanis megteremtette az országban első és a keresztény körülményekhez méltó, a katakombák hangulatára, s az őskeresztény temetkezési helyekre is emlékeztető altemplomot az urnatemetővel, s folytatását a külső keresztút egyes, Mazzag Orsolya és Haba Erika által, művészi mozaikkal és színes üveggel kivitelezett állomásai közé épült urnafülke sorokat. A szomszéd telket is sikerült megszereznie, mely lehetőséget adott a későbbi bővítésre Az altemplom bejáratánál Kodra Péter és felesége ajándékaként a húsvéti bárány mozaikképe köszönti a belépőt, „Krisztus örök szelídségével és a halálon aratott győzelmével”.
A Szent Gellért templom és épületegyüttes alapjait – mint említetten – 1984-ben Krichenbaum József nagy bátorsággal és kitartással vetette meg! A bátorsághoz az erőt Mindszenty József (Meszlényi Antal alkotása), Apor Vilmos (Mózessy Egon domborműve) és Márton Áron példái adták, akiknek Magyarországon, szintén elsőként állított méltó emléket a templomban, művészeti alkotások formájában, termeket is elnevezve róluk.) E tettével a magyarországi katolikus egyház életében elsőként járatlan utakon indult el, példája ma már számos követőre talált. Gondolataiban elevenen élt a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja, s azt a templomépítésben is felhasználta, például a liturgikus (centrális) tér kialakítása során.
Az építés során mindvégig megtartotta kapcsolatát a tervező, kivitelező mérnökökkel, olykor változtatva az eredeti elképzeléseken. (Kiss András építőművész, Keszthelyi József statikus, Nagy Sándor épületgépész, Nagy Csaba villamosmérnök.)
Szükséges megemlíteni, hogy a templomot először a II. világháború áldozatainak emlékére kívánta elnevezni plébános úr, és általam nem ismert – de valószínűsíthető – okokból ehhez az illetékesek nem járultak hozzá. Viszont a templomban a jobboldali falon elhelyezett emléktáblák máig őrzik e szándék valódiságát. De azt is, hogy a plébános úr más úton – ami jellemző volt rá –, mégis megvalósította elképzelését.
Elgondolásaiban szervesen kapcsolódott a kereszténység és a magyarság. Így készült el a kereszténység 1000. évfordulójára, a jubileumi ünnepségek kapcsán a templom előtt – Magyarországon elsőként – a koronát nyújtó II. Szilveszter pápa szobra, majd a szemlélődésre alkalmat adó, a csend hangulatát árasztó templom kertjében az Árpádházi-szentek arcképcsarnoka. A bejáratnál a gondterhelt, megtört, átszellemült, igen jól sikerült Szent István mellszobor fogadja a látogatót. A belső kertben Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Imre mellszobrai sajátos egyéni felfogást tükröznek. A templom homlokzati síkjában elhelyezett, Szent Gellért vértanúságot ábrázoló szoborkompozíció a Krichenbaum Józsefre jellemző többsíkú gondolkodás egyik jellemző példája: az égi és földi élet összekapcsolásának allegorikus jegyeit viseli. Az ihletett művészi kivitelt, – mint a többi szentnél is – Varga Imre szobrászművészre bízta, de az igényt, a hátteret, az elképzelést ő adta.
A másik szobrászművész Meszlényi Antal volt, aki az altemplomban látható ülőalakos Mindszenty szobrot alkotta. A szobor mindenkor virágerdővel van körülvéve. Ugyancsak a nevéhez fűződik a szentélyben látható, az egész falat uraló feszület. Mária és János alakjai később kerültek oda. A reggeli órákban, évszaktól függően a felkelő nap megvilágítja a feszületet, ami megkapó hangulatot áraszt.
A templom két oltára az egyik a tabernákulum alatt, a másik az altemplomban hatalmas, csodálatos onix ékkőből készült – melyeket egy vállalat magas rangú vezetője ajándékozott a templomnak, mint hírlett, vagy egyesek gondolták – engesztelésül. Mikor a plébános úrtól megkérdeztem, mire emlékeztetik e monumentális oltárkövek, a rá jellemző gondolatgazdagsággal ekképp válaszolt: Erről is Ezekiel látomása jutott eszébe, hozzátéve: „az anyag zöldes mintázata, barnás erezete a tengert idézi. Mindannyiunk számára a tenger az élet bölcsőjét is jelenti. A tengerek, mint az élet forrásának megkövült hullámzása, fodrai ragyognak ezekben az oltárkövekben.”
A több manuálos orgona lehetőséget adott nemcsak a liturgia közvetítésére, hanem plébános úr szándéka szerint templomi hangversenyek megvalósulását is szolgálta. Jó szemmel választotta ki orgonistának, a művészi játékkal gyakran örvendeztető Pócs Béla kántor urat.
A rendkívül jó hallású és orgánumú Plébános atya éneklése mindenkor emelte az ünnepek hangulatát. Különösen lelkesen énekelte a „Felmutat égre Szent Gellért keresztje” egyházi éneket.
*
Az építés, a tervezgetések eseményei során, két évtizeden át közvetlen – bár nem mindig szoros kapcsolatba – kerülhettem egykori plébánosunkkal. Így terveivel, művészi elképzeléseivel, a liturgiához való viszonyával is közelebbről ismerkedhettem meg. Személyes beszélgetések, interjúkészítés, gyermekeink első áldozásra való felkészítésekor ismerhettem meg fokozatosan gondolkodásának indító rugóit, az emberekhez való közvetlen kapcsolatát, közösséget szervező tevékenységét. Gazdasági elképzeléseibe, terveibe, a pénzügyi helyzetbe, az egyházközségi testület ülésein, mint egykori tag, pillanthattam be. Itt sok, ma is tartó baráti kapcsolatot tartok fenn a tagokkal.
A szeniorok összejövetelein alakult ki a Szent Gellért Egyházközség értesítőinek és azok megjelentetésének gondolata, melynek munkálataiba, szerkesztésébe Dr. Gláser István jogász vont be, aki egyúttal plébános atyának jogi tanácsadója volt, a templomépítés különféle bonyodalmainak megoldása területén is. Az Értesítőben Gláser Pista bácsi számtalan jogi értelmezésű cikket írt a hívőknek a társadalmi jelenségek értelmezése érdekében. Például: Az emberi jogok az evangélium tükrében. Az Értesítő munkálataiban részt vett még Antoniné Gál Zsuzsa, a karitász, a beteglátogatás fáradhatatlan, tevékeny, örömszerző munkása, vezetője. Sajnos egyikük sem él már.
A plébános úr teljesen szabad kezet adott az Értesítő szerkesztése során, de a kényesnek látszó ügyeket sokszor és bármikor megbeszélhettük vele. A kiadással kapcsolatos pénzügyekről mindvégig gondoskodott. Az utolsó „szám” A Szent Gellért Emlékkönyv volt, templomunk névadója halálának 950. évfordulója alkalmából. Végeredményben hat évig gondoskodott az Egyházközség – az általam szerkesztett – Értesítőjének, illetve az Emlékkönyvnek megjelentetéséről. Nehezen, de rávettük plébános urat Ailer Gáspár atyával, hogy a kötetet személyesen adjuk át Paskai László bíboros úrnak, miután kérésünkre ő is írt az Emlékkönyvbe. Ezen kívül a felkért püspökeink közül válaszoltak Gyulay Endre, a szatmárnémeti Reizer Pál megyéspüspökök és Dankó László érsek úr.
Krichenbaum plébános úr művelt, teológiailag rendkívül képzett, jogban járatos, kiváló képességekkel, memóriával, karizmatikus jegyekkel megáldott, igen jó gazdasági érzékkel rendelkező pap volt. Ám úgy is megrajzolhatjuk vonásait, mint egy invenciózus, a rögtönzések jelentőségével tisztában lévő, s azzal többnyire jól élő, dinamizmussal teli, képzelőerőben, képzettársításaiban bővelkedő, alapjaiban derűs és humanista szemléletű, döntéseiben határozott ember volt, olykor mérlegelve a más álláspontokat is.
Ugyanakkor személyiségéhez hozzátartozik, a több mint egy évtizedes betegeskedésének következtében a szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal teli, az önmaga hibáit is látó és azzal viaskodó pap rögös életútjának küzdelme és példaértékű elviselése is. A hívek rendszeresen imádkoztak felgyógyulásáért, mely szinte csodával határos módon, éveken át meghallgatásra talált. Egy-egy súlyos műtétje után mondta mosolyogva: „úgy látszik, még nincs szüksége rám a Jóistennek odaát…”
Isten kegyelme megadta számára terveinek, álmainak megvalósulását, így küldetését befejezte. Nem véletlen, hogy Szent István király ünnepén halt meg 2001-ben, akinek tiszteletére szobrot állíttatott a plébánia kertjében.
Kapcsolatteremtő képességét igazolja, hogy nemcsak a közösséghez, a gyermekekhez találta meg a hangot, hanem munkájához is megnyerte az illetékes állami tényezőket, az egyházi vezetőket és neves művészeket. Sok hívővel tartott személyes kapcsolatot, amely a hívők feléje irányuló tiszteletét és szeretetét is kifejezi. Családommal mindenkor szeretettel gondolunk rá és megtartjuk jó emlékezetünkben.
*
A lelkek építéséhez egykori plébánosunk megteremtette az alapokat, a feltételeket, sőt a közösségek szervezése során a megvalósítás útjára lépett. Az utódok jól sáfárkodnak, és rendkívüli értékeit, jövőlátó gondolatait megtartva, magunknak kell tenni azért, hogy mindig az „Úr dicsőségére” munkálkodhassunk.
