Imahét a Krisztus-hívők egységéért (6. nap)

„Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon” (Jn 15,16b)

• 1Móz/Ter 18,1–5: Ábrahám vendégül látja az angyalokat Mamré tölgyesében
• Mk 6,30–44: Jézus együtt érez a tömeggel

Ha engedjük, hogy Krisztus átformáljon, akkor szeretete növekszik bennünk, és gyümölcsöt terem. Ha elfogadjuk a másikat, ez konkrét módja
a bennünk lakozó szeretet megosztásának.

Jézus egész életében elfogadta azokat, akikkel találkozott. Figyelt rájuk, és hagyta, hogy megérintsék őt, anélkül, hogy megijedt volna szenvedéseiktől.

A kenyérszaporítás evangéliumi történetében Jézust együttérzésre indítja az éhező tömeg látványa. Tudja, hogy az egész emberi személyt kell táplálni, hogy egyedül ő elégítheti ki a kenyér iránti éhséget és az élet iránti szomjúságot. Ezt azonban nem akarja tanítványai nélkül tenni, ama kevés nélkül, amit ők adhatnak: öt kenyeret és két halat.

Ma is arra indít, hogy munkatársai legyünk feltétel nélküli gondoskodásában. Néha az olyan apróság is, mint a kedves tekintet, a nyitott fül vagy puszta jelenlétünk, elegendő ahhoz, hogy valaki jobban érezze magát. Ha felajánljuk Jézusnak szerény képességeinket, ő meglepő módon használja őket.

Ha megtapasztaljuk azt, amit Ábrahám, vagyis, hogy akkor kapunk, ha adunk, és ha másokat befogadunk, bőséges áldásban lesz részünk.

A vendéggel magát Krisztust fogadjuk be. (The Rule of Taizé in French and English, 2012, 103. o.)

Azok, akiket nap mint nap fogadunk, meglátják-e bennünk a vendégszeretet által Krisztus ragyogását, aki a mi békénk? (The Sources of Taizé, 2000, 60. o., Taizé forrásai, ld. 1. nap)

Jézus Krisztus!
Szeretnénk teljesen elfogadni a velünk élő testvéreket.
Tudod, hogy milyen gyakran tehetetlennek érezzük magunkat szenvedéseik láttán,
de te mindig előttünk vagy,
és már befogadtad őket szenvedésedben.
Szólj hozzájuk szavainkban, erősítsd őket cselekedeteink által,
és áldásod nyugodjon mindannyiunkon. Ámen.