A bűnbánat szentsége – gyónás

Az ember szomorú tapasztalata és kudarca az, hogy földi élete során – még ha nem is akarja és küzd is ellene – a sátán kísértéseire hallgatva bűnt követ el. A keresztény örömhír viszont éppen az, hogy ebből meg lehet térni, talpra lehet állni, s mindig lehet újrakezdeni, mivel Isten irgalmas és azt akarja, hogy az ember megtérjen és éljen:

„Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról!” (Ez 33,11)

Az igazi bűnbocsánatot Jézus hozta el nekünk azáltal, hogy meghalt értünk a kereszten, s ezzel mindannyiunkat kiszabadított az ősbűn (áteredő bűn) fogságából. Ezt jelenti a megváltásunk, amit nekünk hittel kell elfogadnunk, s azáltal, hogy megkeresztelkedünk. Azonban sajnos a már megkeresztelt ember is követ el bűnöket. Jézus ezen bűneink alól tud és akar felszabadítani minket a bűnbánat szentsége által. A bűnbánat szentségében, vagyis a gyónásban Isten egy pap szavain keresztül megbocsátja elkövetett bűneinket, és segítséget ad, hogy jobbá váljunk.
Az érvényes gyónás feltétele az, hogy a gyónó – alapos lelkiismeretvizsgálat után – őszinte bűnbánatot tartson, a gyónásban minden halálos bűnt megvalljon (a súlyosabbakat szám szerint is megemlítve), majd megígérje, hogy törekszik azok elkerülésére és a jóvátételre.

Mit kell meggyónni?

Meggyónni a bűnöket kell, amiket el lehet követni gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással. A bűnök súlyosságuk szerint lehetnek halálosak vagy bocsánatosak:

• A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától azzal, hogy valami kisebb jót helyez Isten elé. Ahhoz, hogy egy bűn halálos legyen, három dolog együttes megléte szükséges: halálos mindaz a bűn, melynek tárgya súlyos anyag és teljes tudatossággal és megfontolt beleegyezéssel követik el. Ilyen esetben Isten irgalmasságának új kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a bűnbánat szentségében (gyónásban) valósul meg.
• A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki azt. Bocsánatos bűnt akkor követünk el, amikor jelentéktelen anyagban nem tartjuk meg az erkölcsi törvény által előírt mértéket, vagy amikor súlyos anyagban nem engedelmeskedünk az erkölcsi törvénynek, de hiányzik a teljes ismeret vagy a teljes beleegyezés. Ezeket a bűnöket nem kell feltétlenül meggyónni, de nagyon tanácsos, mert „sok kicsi sokra megy”.

A gyónás, vagyis az egyéni és teljes bűnmegvallás és a feloldozás az az egyetlen rendes mód, ahogyan a súlyos bűnéről tudó hívő Istennel és az egyházzal kiengesztelődhet. Az ilyen gyónás alól csak a fizikai vagy erkölcsi lehetetlenség ment fel. Ebben az esetben a kiengesztelődést más módon is el lehet nyerni: a tökéletes bánat felindításával vagy az általános feloldozással. Mindkét esetben meg kell lennie azonban a bűnbánóban annak a szándéknak, hogy amint a körülmények lehetővé teszik, elvégzi a rendes gyónását.

Mikor kell gyónni?

Az egyház előírása az, hogy minden hívő, aki már volt elsőáldozó, évente legalább egyszer gyónjon. Ezen túlmenően azonban minden alkalommal szentgyónást kell végezni, amikor valaki halálos bűnt követett el; enélkül nem járulhat az illető szentáldozáshoz. Ajánlott rendszeresen szentgyónást végezni, ideális esetben havonta vagy kéthavonta, de semmiképpen sem szabad túlzásba esni, s naponta vagy két naponta gyónni. Nem jó sem a túlzott halogatás, sem a túlzott aggályoskodás!

Hogyan lehet első gyónáshoz járulni?

Az első gyónás elvégzése az elsőáldozási felkészüléshez kapcsolódik. Mielőtt egy gyermek vagy egy felnőtt ünnepélyesen részesülne az elsőáldozásban, elvégzi első gyónását.

Hogyan kell gyónni?

A gyónás menete a következő:

Mielőtt elindulnánk gyónni, először időt kell szánni a felkészülésre. Imádságos lélekkel, a Szentlelket hívva meg kell vizsgálnunk a lelkiismeretünket s átgondolnunk, hogy mikor gyóntunk utoljára, s azóta milyen bűnöket követtünk el. A lelkiismeretvizsgálatban segítségünkre lehet egy lelki tükör. Érdemes lehet fel is írni a felfedezett bűneinket, nehogy elfelejtsük a gyónásig.

A gyóntató helyiségben:

• Belépve a gyóntatóhelyiségbe, köszönünk: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
• Letérdelünk (vagy leülünk) és a gyónást keresztvetéssel kezdjük: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
• Bevezető imádság: Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelkiatyám, hogy utolsó gyónásom óta, ami …… (hete / hónapja) volt, ezeket a bűnöket követtem el: ………
  Itt következik a bűnök felsorolása. Aki a készület során fel is írta a bűneit, az szégyenkezés nélkül használhatja azt a gyónás közben is.
  A súlyos bűnöknél fontos az esetleges súlyosbító vagy enyhítő körülmények megemlítése is; valamint a számuk, gyakoriságuk megemlítése is (pl. havonta, vagy hetente többször).
  Végül ezt mondjuk: Más bűnömre nem emlékszem.
• Meghallgatjuk a lelkiatya szavait, válaszolunk esetleges kérdéseire, végül elfogadjuk az elégtételt. Ha nem értjük az elégtételt vagy problémát jelent az elvégzése, szólnunk kell a gyóntatónak!
• Ezután elmondjuk a bánatimát (lehet saját szavakkal is): Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm.
• A pap ekkor megadja a feloldozást. A végén, amikor ő keresztet vet, mi is keresztet vetünk magunkra. A végén feleljük: Ámen.
• Záró párbeszéd:
  Pap: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!
  Válasz: Mert örökké szeret minket.
  Pap: Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével!
  Válasz: Istennek legyen hála!
• Ezután felállunk, köszönünk és távozunk.

A gyónás után mielőbb elvégezzük a kapott elégtételt.

A gyóntatás rendje templomunkban