Villáminterjú

Az Eucharisztikus Kongresszus ideje alatt Imre atyát többször is lehetett látni az egyes eseményeken, köztük a Statio orbis – pápai záró szentmisén. Erről kérdeztem.

Mikor tudtad meg, hogy te fogod majd átadni a Magyar Katolikus Egyház ajándékát a pápának?

Nem sokkal az ünnepélyes szentmise kezdete előtt.

Miért esett rád bíboros úr választása?

Bíboros úr nem egészen egy évvel ezelőtt, amikor a járványhelyzet miatt elhalasztott kongresszus új időpontja nyilvánosságra került, akkor nevezett ki a pápai szentmise liturgikus felelősének. Már előtte, bíborosi titkárként és szertartóként  is dolgoztam a kongresszus liturgiájának előkészítésén, pl. a liturgikus szövegek összeállításában, ekkortól azonban még intenzívebb munka kezdődött, s több tárgyaláson is részt vettem a vatikáni pápai szertartásmesterekkel, illetve sokat próbáltunk, készültünk többekkel együtt a pápai szentmisére. Gondolom, mindezek közrejátszottak abban, hogy aztán bíboros úr ajándékát én nyújthassam át a Szentatyának.         

Milyen érzés volt az oltár mögött résztvenni a pápai szentmisén?

Felemelő és örömteli érzés, hogy Krisztus földi helytartója, Szent Péter apostol utóda mellett lehetek, s miközben neki szolgálok, tulajdonképpen magának Jézusnak szolgálok, akiért az egészet tesszük, s aki számomra a legfontosabb.     

Váltottál-e a Szentatyával pár szót?

Csak annyit, hogy ő megköszönte az átnyújtott ajándékot, én pedig annyit válaszoltam, hogy „nagyon szívesen”. De azt hiszem, itt nem is a szavakon volt a hangsúly…

Szerinted mi az, amit magunkkal kell vinnünk a pápai miséről?

Leginkább azt a boldog tudatot, hogy az Egyház él, s hogy Isten rajta keresztül velünk van és vezet bennünket. Öröm, hogy mi is az Egyház tagjai lehetünk s együtt zarándokolhatunk végső célunk felé.

Pulai Zsolt