Nagyböjt kezdetén…

Ösztönösen húzódozunk az ilyen témáktól, mint bűn, bűnbánat, böjt, nagyböjt, vezeklés. Isten „szemével nézve” viszont ezek csupa pirosbetűs ünnepek. Lehetőséget kap az Úr arra, hogy visszaszeressen minket mindabból az elfoglaltságból, programból, időtöltésből, amire szétszóródtunk. Szeretné visszaszerezni a legfőbb helyet életünkben, elmélyíteni a barátságunkat. Ez nekünk nem veszteséget, hanem megújulást, szebb, bőségesebb életet jelent.

Ez az időszak nem büntetés, hanem szellemi, lelki, személyes Istenhez-fordulás. Nem a konyhában dől el, hanem a szív dolga: hová törekszem, ki és mi fontos nekem? Külső  dolgokról a belsőre tereli a figyelmünket.

Nem a külvilágnak szól, nem is öntetszelgő sajátmagunknak. (Ezért nincs benne semmi méricskélés, számolgatás, összehasonlítgatás.) Kizárólag Istennek szól. Feléje törekszem, az Ő hívására, vonzására válaszolok.

Az ember és a világ rongálódása az ember szíve mélyén kezdődött el, amikor elindult benne az Isten iránti bizalmatlanság, gyanúsítás, engedetlenség, szakítás /lásd paradicsomkerti kép Ádám-Éváról/.  A javítás, helyrehozás, megváltás is itt kezdődött el, Jézus szíve mélyén, amikor teljes bizalommal és engedelmességgel mond igent az Atyának. Mi is erre kapunk meghívást, hogy a szívünk mélyén az iránta való keresés, bizalom, engedelmesség új korszakát kezdjük el, hogy a takarékra tett barátságunk lángra lobbanjon.

Ha Jézussal szembenézek, több időt töltök Vele, szentírást olvasva, elmélkedve vagy szentségimádásban, egyre fájdalmasabban látom meg a hibáimat, bűneimet is, és egyre jobban bevonul életembe a bűnbánat, bocsánatkérés, engesztelés.

Sok elmélkedési anyag áll ehhez rendelkezésünkre. Nagyon lehet ajánlani a hétköznapi szentmisék szentírási részeit, mert ezeket nagyon céltudatosan válogatták össze.

Ahogy kinn, a természetben ez idő alatt minden kizöldül, virágba borul, pontosan ugyanez történhet lelki életünkkel is a nagyböjti-húsvéti időszakban.

Ha van olyan az életünkben. hogy „már régóta gondolkodom azon, hogy…” vagy: „az utóbbi időben sokszor eszembe jut, hogy…”, akkor ezek elrendezésével  kezdjük el a nagyböjtöt.

György atya (forrás: Karolina levlista)