A varrás élményei

Ilonával a nyári nagytáborban találkoztam, ahol egy szálláshelyre osztottak bennünket. Így derült ki, hogy Ő varrást is oktat. Amikor a plébánián meghirdette a Varroda Tanodát, én az első jelentkezők között voltam, mivel már régóta szerettem volna ilyesmit tanulni, az pedig különösen vonzott, hogy saját részre készíthetünk szoknyát. Már az első alkalommal élveztük a kedves, nyugodt légkört és a ránk figyelő segítőkészséget. Tanárunk minden alkalommal végtelen türelemmel magyaráz, mutat meg mindent, még akkor is, ha esetleg a különböző munkatempónk miatt más-más fázisban tartunk az adott varrnivalóval. Úgyhogy összességében amellett, hogy sokat tanulunk a varrásról, egyfajta kikapcsolódás is ez a hétről-hétre adódó alkalom, egy hosszú, fárasztó nap után is kikapcsolódást, feltöltődést jelent számomra.

Az első munkánk a kétféle alakú tűpárna kézzel való megvarrása volt, így mindjárt lett két praktikus munkaeszközünk. Ezután odaülhettünk a varrógépekhez is. Ilona arra is figyelt, hogy a különböző gépeket is kipróbálhassuk és megtaláljuk, hogy melyik áll nekünk a leginkább kézre. Végigvettük a különböző varrástípusokat, megmutatta a vasalás trükkjeit és külön megtanultuk a szoknyához tartozó becsípések varrását ill. a húzózár bevarrását, ami már nem volt egyszerű feladat. Ha kellett, felbontottuk és újra megcsináltuk.

Mindezek után jöhetett a saját szoknyánk elkészítése, ami sok alkalmat átölelő munka volt, de igazán megérte, mert nagy sikerélmény volt, amikor végre elkészült. Persze azt is tudjuk, hogy ettől még nem tudunk önállóan szoknyát varrni, de legalább elhisszük, hogy képesek vagyunk rá és ha gyakoroljuk, akkor egyszer ez is menni fog. Minden alkalommal az anyagot is Ilona hozta, a szoknya esetén többféléből választhattunk aszerint, hogy kinek milyen az ízlése. A méretvétel után Ő elkészítette a snitteket, de ezt az anyagra már mi tettük fel, természetesen a segítségével. Aztán jöhetett a szabás és az oldalak összevarrása, a húzózár és a bélés, az övrész kialakítása és ezek szoknyához való varrása, a szoknya aljának kézzel való felvarrása, legvégül a gomb és gom kapocs felvarrása. Mind-mind sok kicsi mozzanat által lett olyan, amilyennek lennie kell, hogy aztán tényleg jól álljon az egész. Ma ezt a szoknyát vettem fel és jó pár elismerést kaptam érte. Úgyhogy nem csak az az öröm, hogy magam készítettem, hanem az is, hogy ez másoknak is tetszik.

Nagyon várom a következő feladatokat és remélem, hogy a Gellért Varroda Tanoda még sokáig működik majd.

Horváth Mária