Jubileumi Nagytábor (Videóval)

2017. július 26 – 30.

Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket… (Mt 11, 28-30)

A Kelenföldi Szent Gellért Plébánia templom 25 éves évfordulójának méltó megünneplésére született az ötlet, a plébániai közösség első nagytáborának megszervezése. Közel 1 éves szorgos előkészítés, számos szervezőbizottsági ülés, kiscsoportos megbeszélés töltötte ki az elmúlt évet az egyre szélesedő szervező kör számára.

Végre elérkezett a várva-várt július 26-a, a Jubileumi Nagytábor első napja. A vidám, kedves fogadtatás után a Bodajki tábori himnusz hangjaira felkúszott a jubileumi zászló és Forgács Alajos plébános úr megnyitotta a Szent Gellért plébánia jubileumi táborát.

A szabadtéri nyitó szentmisét Alajos atya celebrálta, koncelebrált Zsolt káplán atya, valamint a plébánia korábbi káplánjai, Julián és Miklós atyák. A szentmise végén a hittantáboros gyermekek megható kis műsorral köszöntötték a nagytáborba érkező felnőtteket. Ezt követően elkezdődtek a programok a különböző korosztályoknak.

A felnőttek és az egyetemisták értékes előadásokat hallgathattak a „Ne féljetek…” mottóval. Megtudhattuk Dr. Csókay András idegsebész, agykutató és Balczó András sokszoros olimpiai- és világbajnok öttusázó tanúságtételéből, miként segítette át őket a hit, életük tragikus és kritikus percein. Csépányi Gábor atya elsősorban a fiatalokhoz szólt, hangsúlyozta: „Ne féljetek eucharisztikus (hálaadó) életet élni”. Wilde György korunk aktuális energetikai problémáira mutatott rá. Kovács Ferenc diakónus a 2020-ban Budapesten rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előzetes programjáról és az előttünk álló feladatokról tartott rövid ismertetőt.

Az előadások között kiscsoportos beszélgetésekre került sor, így közelebb kerültünk egymáshoz, jobban megismertük egymás gondolatait. A kreatív játékok, kézműves foglalkozások, izgalmas sportversenyek színessé tették napjainkat. A választható kirándulás, a festői szépségű Gaja-szurdokba tett túrák, vagy a Csókakői vár és a Fehércsurgói Károlyi Kastély megtekintése, mindenkinek emlékezetes élmény marad. A délutáni és esti táncházi összejövetelre a meghívott táncosok és a zenekar olyan hangulatot varázsolt, hogy a tábor kicsinyei, nagyjai egyaránt vidám táncra perdültek. Az esti filmvetítések gyermekeknek és felnőtteknek ugyancsak érdekes, tanulságos szórakozást jelentettek.

A lelki feltöltődést segítette az egész napos folyamatos szentségimádás, az Úr Jézus állandó jelenléte az Oltáriszentségben, továbbá a korán kelőknek a napindító reggeli szentmisék, az esti zsolozsmák, a gitáros dalokkal kísért bűnbánati liturgia, a gyónási lehetőség.

Az aktív pihenésünkhöz hozzájárult a naponta megjelenő Nagytábori Lap, amely a napi információkon túl látványos formában és szellemes stílusával tájékoztatott bennünket az aktuális eseményekről. Igazi családias atmoszférát teremtett a fő étkezések között kedvesen kínált szendvics, gyümölcs, kávé, tea.

Felejthetetlen élmény volt a vidám, műsoros nyitó és záró tábortűz. Igaz, a nyitó „tábortűz”, a zuhogó eső miatt, imitálva a tábortüzet, a nagyteremben kezdődött, imával és a gyermekek jókedvű, táncos számaival. Amikor az eső elállt, mintegy jelként, az égen csodálatos szivárvány jelent meg, s a lelkes szervezők jóvoltából rövid időn belül felcsaptak a hatalmas lángok a táborhelyen, amelyet a bátrabbak és éberebbek jó hangulatban magyar nótázással üdvözöltek. A záró tábortűzre minden kiscsoport egy-egy jelenettel készült, amelyben a szereplők a tábori élet humoros eseményeit idézték fel sok nevetés és éneklés közepette.

A záró szentmisét Kelemen Imre atya mutatta be Alajos atya és Zsolt atya koncelebálásával. A mise könyörgéseiben megfogalmaztuk az Úr iránti hálánkat és kéréseinket, különös tekintettel a plébániai közösségek további gyümölcsöző együttműködésére és kiszélesítésére.

Ezt követően a jubileumi zászló előtt ünnepeltük a plébánia templomának 25 éves születésnapját, természetesen az elmaradhatatlan tortával, megosztottuk véleményünket, örömeinket, tapasztalatainkat. Végül a zászló levonásával elköszöntünk egymástól, a kedves gyermek zsivajtól, a Bodajki tábortól, könnyes búcsút vettünk a sok régi és új ismerőstől, őszintén úgy éreztük, hogy „Uram, jó nekünk itt lenni” (Mt 17,4).

Hálásan köszönjük Alajos atyának és Zsolt atyának, valamint a szervező csapatnak, a plébánia korábbi káplánjainak: Julián, Miklós, Péter és Imre atyáknak, az előadóknak, és minden közreműködőnek ezt az élményekben gazdag öt napot, a folyamatosan érzékelhető szolgáló szeretetet, a családias, derűs hangulatú együttlétet, amely baráti közösséggé formálta a plébánia különböző korú (10 hetestől 87 éves korig), mintegy 180 táborlakóját.

Váradi Mária

A rövidített képtár ITT található.