Szamos Márton Ádám: Az emmauszi tanítványok

Mondd, Apám, mi ez az egész?
Csoda történt, azt hiszem!
Átdöfött has, átszúrt kéz…
Korábban járt a vizen!

Ő maga mondta, hogy felmegy
Oda, amit nem látni.
Hozzám így szólt: Ne kételkedj!
Hogy kik a tanúk? Hát mi!

Igen, de hogyan értsem meg?
Már csak félút van hátra…
„Szép jó estét! Hova mennek?”
Jó estét! Emmauszba.

„Nagyon zaklatottnak tűnnek.”
Uram, történt valami,
Amit az eszünk nem tűr meg.
Akar jó hírt hallani?

Eljött a legnagyobb mester,
Tanítása kincset ér.
Királyságát nem kezdte el,
De úgy hisszük, hogy még él.

De miért feszítették meg?
Nagyon sokat szenvedett!
Mi értelme volt ennek?
Mi is kértük őt: Ne tedd!

„Ennek így kellett lennie.
Kín nélkül bizonyosság?
A népnek úgy nincs semmije,
Ha az Írást olvassák.

Írva van, hogy így történik.
A próféták jelezték.”
Maradjon velünk holnapig!
Öröm az ilyen vendég!

Friss a kenyér, nemes a bor…
Kérjük, magyarázzon még!
A desszert legyen abból!
Van étvágya? Mi ennénk!

Megáldotta a kenyeret!
Mesterünk, hát te vagy az!
Jézus, itt vagyunk veled!
Kétségre itt a válasz!

Most eltűnt! Te talán látod?
Nem, nem értem… De jó így!
Dicsőséges időt adott.
Elég, hogy higgyek, hogy higgy!

A többiek is tudják meg!
Menjünk Jeruzsálembe!
Erről majd sokat beszélnek…
Másoknak megjelent-e?

Ezt kaptuk, ez az üzenet:
Még akkor is így van ez,
Ha süket füled és vak szemed:
Jézus itt van és itt lesz!

Címlapon Id. Markó Károly: Krisztus menetele Emmauszba, 1859, olaj, vászon, 24,5×32,3 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria