Búcsú

Isten áldja a Szent Gellért
Templomot és Plébániát és
minden Tagját!

2001. szeptember 17.

2020. július 31.

Szent Gellért püspök, vértanú!

Morus Szent Tamás vértanú!

Könyörögjetek érettünk!

„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!” (Zsolt 115,1)

Búcsúzom

Szinte a lehetetlenre vállalkozom.

Szeretnék hálát adni Istennek és megköszönni mindent a Kedves Testvéreknek.

19 esztendő.

2001. szeptember 17.

Szeptember 23-án, vasárnap a nagymise keretében letettem plébánosi eskümet. A szentmisét a nagyváradi Római Katolikus Bazilika Szent László Ének- és Zenekara tette ünnepélyesebbé.

Mikor beléptem új helyemre félig kész plébániaépület és félig kész templom fogadott. Személygépkocsimmal csak a torony alatt tudtam közlekedni. A főbejáratnál gödrök és egy összetákolt drótkerítés jelezte, hogy magánterületről van szó. A félig kész helyzet sajnálatos körülményből adódott. Elődöm, szeretve tisztelt Krichenbaum József templomépítő plébános úr elhunyt.

Tőle örököltem a plébániát, s azt a feladatot kaptam Gondviselő Mennyei Atyánktól, hogy továbbépítsem azt, amit elődöm elkezdett: méltó templom és plébánia szolgáljon Isten dicsőségére és a Szent Gellért Plébánia híveinek javára. Ha a körülmények még nem is voltak ideálisak, annál nagyobb szívélyesség és szeretet fogadott leendő munkatársaim és híveim körében. Így visszagondolva is úgy érzem hamar összecsiszolódtunk és elindulhatott a közös munka.

2001 adventjében elkezdődött a Bibliaóra, valamint a – sajnos – rövid életű Plébániai Kávéház. Az Adventtel elindultak az egyházzenei áhítatok, a plébánia területén működő iskolák karácsonyi műsorai. Helyet kapott a Carmine Celebrat énekkar, rendszeres előadók közé tartozott a Monteverdi énekkar, a Budapesti Kórus, és még sokan mások. Felejthetetlenek a szép előadások, a magas színvonalú kórusművek, melyek nagy ünnepeink előtt ráhangoltak minket az ünnep mélységére. A zene, a dallam, a muzsika lelkünknek azt a húrját pendíti meg, amit a szó nem tud kimondani. Így kerülhettünk egyre közelebb Isten szférájába, csatlakozhattunk az angyalok karához dicsőítve a Magasságbelit.

S ha muzsika, akkor szeretném megemlíteni, hogy advent táján „Jöjj népek Megváltója” címmel Pócs Béla templomunk orgonistájának egyházzenei áhítatán vehettünk részt, más alkalmakkor egyéb orgonaművek élményét kaphattuk, amelyeket a már új, sípos orgonán játszott évről-évre.

Igen az új orgona. Erről eszembe jut templomunk belső terének kialakítása, formálása. Sokan emlékezhetnek még a fa dobogóra, s rajta a fából készült egyszerű ambó (szószék), s ami kevésbé látszott, hiszen nagy terítővel letakartuk, az oltár, amely nem volt más, mint két asztal összetolva. Egységes lett a templomtér (idegen szóval: apszis). A dobogó helyett tardosi vörös márványból készült emelvény, rajta a kőből készült ambó, az oltár és a keresztkút. Az ambó, amely az Ige, az Isteni Szó asztala, az oltár, mely az áldozati asztal, ahol Jézus keresztáldozata újul meg minden szentmisében, és a keresztelő kút.

Itt nyertünk bebocsátást a keresztség szentsége által kereszténységünkbe, s lettünk a Mennyei Atya gyermekei, az Egyház tagjai, és váltunk méltóvá arra, hogy részt vehessünk a Szent Liturgián.

A négy színes ablak egyszerre jeleníti meg számunkra a négy égtájat, a négy évszakot és a szentségeket. Érdemes egy kicsit elmélkedni a stilizált formák jelentésén, hiszen egy olyan szakrális térbe csöppenünk bele, ahol minden Isten szépségéről, gazdagságáról és szeretetéről szól.

Emlékszünk még arra, hogy az oltár fölött-mögött a falon önmagában állt a feszület? Nem tudom, hogy a művész tudatosan így gondolta e megalkotni a feszületet, de számomra megható, hogy Jézus nincs a keresztre szegezve. Őt nem a szegek tartják a kereszten, hanem a szeretet. Ez a szeretet az, amely előre hajol, és kitárt karokkal átölel mindannyiunkat. A kereszt alatt pedig ott áll a Boldogságos Szent Szűz, mint a Fájdalmas Anya, aki még fájdalmában is hordozza a reményt, hogy Szent Fia feltámad.

Ott van a szeretett tanítvány is, Szent János. A szeretet nem tud, és nem is akar elválni attól, akit szeret. Míg mindenki távol van, ki fizikailag, másokat a szívükben lévő gyűlölet tart távol, addig a szeretet hűséges. Engem mindig erre a hűségre emlékeztet ez a jelenet.

Egy templom legnagyobb eseménye a templomszentelés. 2005. november 20-án dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek úr felszentelte templomunkat és helyezte el oltárunkban jól látható módon Szent Gellért ereklyéjét.

Semmiképpen sem szeretném kihagyni a 9 órai szentmisék után tartott agapékat. Ezúton is szeretném megköszönni a szorgos kezek áldozatos munkáját, akiknek köszönhetően 19 éven át szinte minden vasárnap jó hangulatú beszélgetés, ismerkedés kerekedhetett.

Említettem a drót kaput és a gödröket. Első feladat volt a plébánia és ezen belül az urnatemetők megközelíthetősége. Viacolor kövezetet kapott a bejárat, a kapu is elkészült és motorizáltuk.

A Külső keresztút, amely egyúttal a Plébánia kerítéseként is funkcionál csak 7 stációig volt kész.  Szép lassan mind a 14 stáció elkészült, s nagyböjtben – olykor a hideg idő ellenére is – itt végeztük a keresztutat. Igen a keresztút. Virágvasárnap előtti szombatokon valahol távolabb a környéken fiatal családosokkal végeztük a keresztutat. Voltunk Budaörsön, Törökbálinton, a Kiscelli kastélynál, Pesthidegkúton. Máriaremetén, Pilisborosjenőn, Szentendrén és még sok helyen.

A Szentsír urnatemetőben elvégzendő első munka a szóró rész elkészítése volt. Emlékszem: alig néhány napot töltöttem itt, mikor néhány kedves hívő jött, hogy József atya szóró parcellát ígért. Szeretteik hamvát otthon őrzik, s mikor lesz alkalom elszórni őket. Hamarosan tardosi vörös márványból elkészült az emelvény, ahonnan egy homokóra eszközön át hullnak alá szeretteink hamvai. „Büszkeséggel” mondom, hogy az a homokóra az én találmányom, amit más templomokba is már átmentettek. A szóró részt paravánnal elválasztottuk a Szentsír nagy terétől, hogy ott a munkák folytatódhassanak. Néhány évvel ezelőtt derék munkatársaim megalkották a szóró rész tetőszerkezetét korláttal és ülőkével. Jó idő esetén pihenési lehetősséget kínál.

A Szentsír urnatemető évről évre gazdagabb lett. Először elkészült a csónakformájú bevilágító tető. Majd az urnafalakat készítettük el, s mire mindezek elkészültek, addigra Varga Imre szobrászművész úr is elkészítette a Piétát: Jézus halotti teste, fölötte a Fájdalmas Szűzanya, Mária alakja.

Az urnatemető fogadó termében színes ablak készült.

A Szentsír urnatemetőt parcelláztuk. Egy-egy parcellát szentjeinkről neveztük el, melyek szobra, domborműve ékesíti a parcella elején. Szent Pio atya, Szent Teréz anya, Árpád-házi Boldog Jolán és Szent Kinga, továbbá Boldog Batthyány-Strattmann László és Kaszap István szerepelnek névadóként. Természetesen elkészült az oltár is a ravatalozóval. Itt helyeztük el a régi templom márvány oltárkövét.

Lift segíti a mozgássérülteket és idős testvéreinket a közlekedésben és a rámpákat úgy alakítottuk ki, hogy az altemplom is megközelíthető legyen. 2003. november 22-én Paskai László bíboros atya megáldotta a már teljes szépségében megépült Szentsír urnatemetőt.

Végül elkészült az oltár mögötti tér is, amely Boldog Meszlényi Zoltán püspök vértanúról kapta a nevét. Ezt a részt dr. Erdő Péter bíboros úr áldotta meg.

Megoldottuk a gyertyaégető füstproblémáját is. Elszívó berendezés gondoskodik arról, hogy több gyertya égetése mellett is tiszta legyen a levegő.

Ha barangolunk egy kicsit templom-kertünkben, akkor az Árpád-házi szentek sorában felfedezhetjük a Lourdes-i barlangot a halastónál, melyben sok-sok halacska úszkál a gyermekek nem kis örömére. És ha elég hosszan időzünk itt, előbb-utóbb meghalljuk a toronyóra ütését is, mely kongatásaival negyedóránként jelzi az idő múlását. Igen a torony, rajta a kereszt, hogy teljessé tegye feladatát, rámutatni Megváltónk kereszthaláig menő szeretetére. A toronyban pedig, hiába voltak bent a harangok, némák voltak. Modern haranghúzó szerkezettel működnek a harangok, jelzik a szentmise kezdetét. Délben emlékeztetnek Hunyadi János Nándorfehérvári győzelmére, de legfőképpen arra, hogy az Úrangyala imádság elmondásával ne feledkezzünk meg Égi Édesanyánkról, és este, amikor a lélekharang is megszólal, elhunyt szeretteinkről.

Szeretném megemlíteni, hogy 2005-ben Isten kegyelméből papságom 25. évfordulójához (06. 21.) érkeztem. Ebben az esztendőben kanonoki kinevezést is kaptam október 15-én. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy hosszú-hosszú éveken át vihettem-vihetem az augusztus 20-i Szent Jobb körmeneten a kettős, az apostoli keresztet.

Sorolhatnám tovább mi minden készült el a 19 esztendő alatt: a plébánia fűtését modern kondenzátoros kazánokkal szereltük fel, felújítottuk a templom villanyhálózatát, felcsiszoltuk templomunk márvány kövezetét. Erre az alkalomra csiszológépet is vásároltunk. A munkát kiváló munkatársaim végezték.

Bocs, nélkülem nem készült volna el.

És még mi minden: 2011-ben a „Szent Erzsébet emléke” című fotókiállítást nyitottuk meg a plébánián, és volt kiállítása Ozsváth Csaba ötvösművész úr munkáinak is.

Templomunk felszentelésének első, és Krichenbaum József plébános úr halálának 5. éves évfordulójára emléktáblát helyeztünk el templomunk bejáratánál.

A Magyar Posta Varga Imre szobrászművész úr templomunk oromzatán látható Szent Gellért alkotásából új bélyeget adott ki, melynek ünnepélyes forgalomba hozatala plébániánkon történt.

2014-ben visitatio canonica–ra került sor. Bíboros úr jó lélekkel konstatálta az itt folyó munkát, különösen azok a projektek töltötték el megelégedéssel, melyek más plébánián egyáltalán, vagy kevésbé vannak jelen. Főpásztorunk beszélgetett plébániánkon szolgálatot teljesítő diakónusainkkal és családjaikkal, plébániánk munkatársaival és természetesen a közösségek vezetőivel. A képviselő testülettel együtt töltött ebéddel zárult a vizitáció programja.

A plébánián megvalósult munkák mellett említést érdemel az a 48 kw-os napelemes kiserőmű, ami a Széchenyi terv keretében az Európai Unió és Magyarország Kormánya támogatásával készült el 46,5 millió Ft-ért. Ebből a támogatás összege 38,66 millió Ft.

„Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ‘Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Lk 17,10) Ennek a jézusi gondolatnak szellemében mondom: igazában mégsem ezekre az eredményekre vagyok a büszke. Tudom, ezek fontosak. Nem mindegy, hogy környezetünk, ahol élünk, ahol megszólítjuk Istent, hogy néz ki.

Számomra az „élő kövek”, (vö. 1Pét 2,5) ti, kedves Testvéreim, fiatalok és idősebbek, ti vagytok a legfontosabbak és rátok vagyok a legbüszkébb. Egyénenként külön-külön és együtt mindannyiótokra, a közösségekre.

A bibliaórák. Lehet, hogy olykor-olykor már túlságos aprólékosság-gal tettem, de oly sok szentírási könyvvel ismerkedtünk meg a maga mélységében. Egy-egy könyv háttere, ahol íródott, és aki írta. Összefüggések más könyvekkel. És természetesen az üzenet: mit üzen Isten nemcsak azoknak, akiknek akkortájt íródott, hanem nekünk 21. századi embereknek. Hol tűnik elő az az örök igazság, amely minden kor minden emberének szól. Beszélgettünk az Apostolok Cselekedeteiről, Szent Márk, Szent Lukács, Szent János evangéliumáról. Szent Pál apostol leveliről, amelyeket a rómaiakhoz, a korintusi, a tesszaloniki testvérekhez írt.

Az ószövetségi könyvek közül Mózes 1. és 2. könyvével foglalkoztunk.

A Szeniorok, nyugdíjas urak közössége. Olyan jó látni, hogy vannak, akik tartalmasabb együttlétre vágynak. Ahol szó volt politikáról és minden egyébről, de legfőképpen Jézusról és a középpontban az imádsággal.

A Rózsafüzér Társulat. Szent Gellért különösen tisztelte a Boldogságos Szent Szüzet, Máriát. Híres beszéde a Napba öltözött asszony. Talán éppen ennek hallatán hívta meg Szent István királyunk, hogy legyen fiának, Imre hercegnek nevelője. A ti Mária-tiszteletetek és imádságotok éltetője egyházunknak.

Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége. Számomra új volt ez a közösség. Mielőtt idejöttem volna, nem hallottam erről a közösségről. Micsoda felelősség izzik lelketekben a magyar egyházért, a magyar ifjúságért, a magyar jövőért! Pótolhatatlan kincs vagytok. A Budapesti régió találkozóin a szentmisét többek között dr. Veres András győri megyéspüspök úr, dr. Beer Miklós ny. megyéspüspök úr, Majnek Antal kárpátaljai püspök úr mutatta be templomunkban.

Családos közösségek. Nem semmi. Szembe úszni az árral. Modern korunk a családok szétverésére törekszik. Ti pedig egymást erősítve szeretnétek haladni azon az úton, melyet Teremtő Istenünk megszabott. Oly sokat beszéltem arról, amit ti megéltek. Jó úton jártok. Felejthetetlen marad a nagy családos tábor Bodajkon, 175 fővel sikeres plébániai nagytábort rendeztünk, igen jó visszhanggal. Egymást erősíteni, tanácsot adni, kisegíteni. Erre vállalkoztok. Az együttlét élménye az, amely erősít. Jó együtt lenni azokkal, akiket közös cél vezérel.

Anyaklub. Jó volt hallani nevetéseteket, vidámságotokat, az együttlét örömének ilyetén való megmutatkozását. S közben igen komoly beszélgetések, együtt végzett imák jellemzik ittléteteket. Köszönöm az értünk végzett imáitokat, különösen, amit értem végeztetek.

Apaklub. Utolsó programotokon jelen voltam. Nagyon fontosak vagytok. Egyszerűen azért, mert fontos az élő apakép a családban. Az apa, aki a Mennyei Atyára utal, s a helyes istenképiség formálója. Nem véletlenül mondja a keresztelési szertartás áldásformulája az édesapára: „Isten, minden atyaság forrása és példaképe, segítsd jóságosan e gyermek édesapját, hogy életének példájával elvezesse gyermekét a keresztény nagykorúságra!” Ez a hivatásotok.

Cserkészek. Többek között ti vagytok az ifjúság szellemiségének és lelkiségének formálói. A fegyelem, Isten teremtett világára való rácsodálkozás jellemzi foglalkozásotokat. Csak néhány éve alakultatok meg a plébánián. Kívánom, hogy legyetek minél többen: sok őrs, raj és így álljatok bele a plébánia életébe.

Ifjúsági csoport. A jövő reményei. Legyen bátorságotok kiemelkedni kortársaitok közül abban, hogy van jövőképetek. Ady Endre azt mondja. „Álmom az Isten.” Kortársaitok közül sokakat ez jellemez: „Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, / Utam: a nagy Nihil, a Semmi,” Mutassatok utat számukra, Jézushoz.

Ministránscsoport. Liturgiáink szemefénye. Főleg, amikor sokan vagytok, és nagy fegyelemmel vagytok. A karácsonyi előkészületekkor, ajándékkészítések és betlehe-mes játékok alkalmával sokat találkoztunk. Kimondhatatlan érzés fogott el minden alkalom-mal, s megható volt számomra látni benneteket, és azt az odaadó munkát, amellyel készültetek karácsonyra, a „Jézuska várásra”, húsvétra, Urunk feltámadásának ünnepére.

A liturgián keresztül az embereket szolgálni, az oltárt szolgálni, és Isten szolgálni a legmagasztosabb feladat. Legyetek méltók és legyetek büszkék rá.

Szent Gellért Énekkar. Zenétek sokakat megszólít, és sokakat támogat istenkapcsolatukban. És ha az évek múlnak ugyan, de lelkesedésetek nem lohad. Ne felejtsétek el a „Háladal”-t. Feladatotok van.

A karizmatikus közösség, a Fokoláré közösség. Nem vagytok sokan, de imádságaitok, és az, hogy Isten Igéjének igazságait tetten érni a hétköznapjainkban segíti a plébánia életét. Kívánom, hogy minél többen csatlakozzanak hozzátok és így lesz egyre gazdagabb és élőbb plébániánk.

Karitász közösség. Természetesen a plébániai életből a helyi Karitász is kivette részét. Csomagok készítésével, korábban ruhák osztásával és egyéb segítségnyújtásokkal igyekeztek támogatni a rászorulókat. Átélhettük, azt, amit Szent Pál apostol Jézusra hivatkozva mondott: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Ap Csel 20,35)

Karitász csoportunk éves programja Szent Erzsébet ünnepéhez kötődően, hogy 35-40 személyt vendégül lát. Ekkor gyermekeink kis műsorral is kedveskednek a meghívott vendégeknek.

Őrmező közössége és a Morus Szent Tamás Egyesület. Hűséges csapat. Hűséges plébániánkhoz, hűséges Istenhez és hordozzák Őrmező karakterét, amelyhez lassan a Weiner Leo Katolikus Zeneiskola is csatlakozik.

Minden év szeptember 24-én, Őrmezőn is megemlékeztünk Szent Gellértről. A megemlékezés a Menyecske utcai Általános Iskola udvarán történt,  ahol egy Kopjafa áll Szent Gellért emlékére. A hagyomány úgy tartja, hogy Szent Gellért vértanúságának napján arra haladt el társaival, Böddel és Benetával, hogy készüljön a lengyelországi száműzetésből hazatérő Vászoly fiak, Endre és Levente fogadására.  Ez a fogadás már nem jöhetett létre, mert az ún. pesti révhez közeledve Vatha pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk. Kiráncigálták Gellértet a szekeréből, hozzákötötték egy kordéhoz, és a később róla elnevezett Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban (mai Belvárosi Főplébániatemplomban) temették el, később átszállították Csanádra.

A megemlékezések ökumenikus jellegűek voltak az Iskola tanárai és növendékei egy részének jelenlétében, akik kis műsorral készültek az ünnepre.

A Morus napok. Az Őrmezői Morus Szent Tamás Egyesület vendégei között olyan egyéniségeket köszönthettünk, mint pl. hazánk kulturális életének kiemelkedő egyéniségét, Jókai Anna írónőt, de vendégeink voltak – a teljesség igénye nélkül – Eperjes Károly színművész, a Béres család, Kalocsa érseke, Bábel Balázs érsek úr, Márfy Gyula érsek úr, Placid atya, Bolberitz Pál professzor. E Morus-napokat a Weiner Leo Zeneiskola blockflöte muzsikusai, s egy alkalommal népi táncegyüttes is színessé tette.

Helyet kapott plébániánkon a Neokatekumenális Út Közössége, az ún. AA, Anonym Antialkoholisták csoportja, és alkalmanként más közösségek is programjaiknak. Sőt a Gellért varroda tanoda is.

Elindult és sok-sok éven át működött a „Gyógyító szeretet a gyászban” nevezetű gyászfeldolgozó csoport, ahová szeretetettel vártuk a gyászukat, fájdalmukat nehezen feldolgozó testvéreinket.

Később „Életmegújító” imacsoport is működött.

Szerettünk volna egy igazi csoportot indítani a „határainkon kívülről érkezettek, és nálunk otthonra talált testvéreinknek is. Mi egymáshoz tartozunk, bárhonnan is érkezünk. Szeretném, ha tudnátok: itthon otthon vagytok. Ne adjátok fel!

Minden esztendőben a pákozdi Doni emlékműnél szentmise keretében megemlékezünk hazánkért elhunyt hősinkről, vértanúinkról.

Minden esztendőben megrendeztük az ökumenikus imahetet is. Rendszerint szerdán este egy nem katolikus felekezethez tartozó lelkész testvérünk hirdette az igét. Ifjúsági énekkarunk tette színesebbé a liturgiát.

Katekumen csoportok. 2002-ben meghirdettem, elkezdtük, s minden évben voltak jelentkezők. Jelentkezők, akik Krisztushoz szerettek volna tartozni, jelentkezők, akik szerették volna pótolni elmaradt szentségfelvételüket, mert komolyan gondolták, hogy Krisztushoz tartoznak. A katekézist (hittanóra) rendszerint szeptember végén kezdtük. Először a bibliai ismereteket vettük át, majd ahogy az egyházi évből adódott az aktuális hittan ismeretek (dogmatika) következett. Január végétől a 10 parancsról beszélgettünk (morális), nagyböjtben pedig a szentségek kerültek sorra. Így érkezett el a nagy esemény húsvét vigíliája a szentségek kiszolgáltatásával. Együttlétünk további alkalmaiban evangéliumi eseményekről beszélgettünk, majd egy zebegényi kirándulással zártuk az évet. Minden esztendő nagy élmény volt, s úgy vélem, nem csak nekem.

Nem hagyhatom ki zarándokutjainkat sem, melyeket évről évre szerveztünk. Még felsorolni is hosszú azt a sok magyarországi kegyhelyet, amelyeket meglátogattunk. Kezdődött – természetesen – Zebegénnyel, és folytatódott Bajával, (Vodica), és sorban: Gyöngyöspata-Recsk; Eger; Zirc –Bakonybél – Pápa; Mátraverebély – Szentkút – Szécsény; Pálosszentkút – Ópusztaszer; Pécs – Máriagyüd – Villány; Sárospatak; Tata – Majkpuszta; Veszprém – Pannonhalma; Sopron és környéke; Andocs – Siófok; Szombathely – Ják; Szeged; Győr – Pannonhalma; Kőszeg – Velem; Keszthely; Debrecen – Hortobágy; Bélapátfalva – Mezőkövesd; Velemér – Őriszentpéter; Kaposvár – Somogyvár; Máriapócs – Nyíregyháza; Tarnaszentmária – Feldebrő; Máriavölgy – Pozsony; Nagykanizsa – Kisbalaton; Celdömölk – Sárvár. A Budapesti Eucharisztikus Kongresszusra készülve a „magyarországi” eucharisztikus kegyhelyek: Báta – Mohács; Kalocsa; Ludbreg – Máriabeszterce (Horvátország); Garamszentbenedek – Nyitra (Felvidék). Mindezekekre kis füzettel is készülve felejthetetlenek lesznek számomra, s remélem mindazok számára is, akik részt vettek ezeken a zarándokutakon.

Vajon szabad e kihagynom a Szent Gellért naphoz kötődő búcsúinkat. Készületeinket, a hajnalban megkezdett főzéseket, előző nap pedig az előkészítő feladatok elvégzése. Oly sokan részt vettek, hogy valóban élmény legyen mindenki számára a templombúcsú napja, akik csak részt vesz rajta. Templomunk 25. éves évfordulóját főpásztorunkkal együtt ünnepelhettünk. Erdélyből, Csíkszentkirályból jött vendégek színesítették ünnepünket. Erre az alkalomra évkönyvet is kiadtunk.

Ezen a búcsúnapon különítettük el, és áldotta meg Bíboros főpásztorunk a Márton Áronról elnevezett kápolnát, és lett szentségi kápolna, ahol a kitett Oltáriszentség előtt lehetőséget kínál minden nap a reggeli szentmisétől az esti szentmiséig a csendes szentségimádásra.

Templombúcsúnk alkalmával megkoszorúzzuk templomunk elő falán lévő Szent Gellért szobrot is.

Plébániai farsangok. Igazi vidám mulatságok voltak. Szellemes jelmezek, mind a gyermek, mind pedig a felnőtt farsangon. A végén már kinőttük plébániánkat, a nagytermet. Befogadásra találtunk a Bethlen Gimnáziumban. Számomra minden egyes farsangi mulatság nagy élmény volt. Köszönöm a szervezőknek, köszönöm mindenkinek, akik felléptek és vállalták a kis programjukat, köszönöm mindazoknak, akik előkészítették, s nem utolsó sorban azoknak, akik részt vettek rajta.

Hitoktatás!

A nyári hittanos táborok hol Bázakerettyén, hol Gyulán. Természetesen minden évben gondoskodunk hittantáborról és annak megszervezéséről és lebonyolításáról, mindig más és más helyen. Élmény volt gyermekeinknek, élmény volt nekem is mikor meglátogattam őket.

Nyári csütörtökök! Sok-sok gyerek vett részt a nyári csütörtökön, külön köszönet a szervezőknek, a programkészítőknek.

Hitoktatás! Köszönöm hitoktatóinknak, köszönöm a szülőknek, köszönöm a több száz gyermeknek a hittanórák élményeit. Jézushoz menni, Jézusnál lenni ez életünk értelme.

Köszönöm a káplánatyáknak, a diakónusoknak, a képviselőtestület tagjainak, minden munkatársamnak az együttlétet. Jó csapat voltunk.

Köszönöm a templomi közösséget, akik hétről hétre jelen voltatok, hogy együtt dicsőítsük Megváltó Istenünket, Jézus Krisztust. Olyan jó érzés volt odalépni az oltárhoz. Nem üres templomba léptem be a szentmisét bemutatni.

Még sokan emlékezhetnek a régi latin nyelvű ún. lépcsőimára, amely így kezdődött: „Introibo ad altare Dei. – Ad Deum, qui laetificat juventutem meam.” (Bemegyek Isten oltárához. – Istenhez, Istenhez, aki ujjongó örömem.) Ujjongó öröm volt Isten elé járulni és ujjongó öröm volt veletek együtt Istent dicsérni. Mindig nagy élmény volt számomra, a Kedves Testvérek jelenléte. „Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Napsugarak zúgása, amit hallok, számban nevednek jó íze van…” (Ady)

2020. augusztus 1.

Soha nem felejtő imádságos szeretettel: Forgács Alajos

Útravaló: Büszke vagyok rátok!

Tizenkilenc év után újra útnak indul Lojzi atya, a Gellért Plébánia pedig új plébánost kap Imre atya személyében.

Bizony ez hosszú idő, mindkét oldalról nézve. Talán épp ezért olyan nehéz a változással szembe nézni. Ugyanakkor a beszélgetés során útravalóként kapott tiszta és világos üzenet bearanyozza az elmúlt közös időszakot.

Számított az áthelyezésre?

Igen, kisebb helyre vágyom egy ideje. Ráadásul nincs is annál rosszabb, ha egy pap megöregszik egy plébánián. Ahogy korosodom úgy egyre könnyebb a szívem. Így ez a váltás számomra érzelmileg nem egyszerű, próbálom az eszemmel és nem a szívemmel szemlélni a helyzetet. Úgy érzem, hogy megtettem itt a feladatomat az elmúlt években. Sok mindent elértünk, és itt az ideje új kihívásokkal szembe nézni. Biztos vagyok benne, hogy a Gellért Plébánia is új lendületet kap Imre atya vezetésével.

A Városmajori Plébánia nem sokkal kisebb…

Április 25-én, amikor Bíboros atya felhívott a hírrel, hogy megvan a következő állomás, én is ezt mondtam: ennél kisebbre számítottam. Erre ő válaszként, hogy tapasztalt emberre van szükség. Őszintén szóval az Esztergomi Főegyházmegye bármely vidéki plébániájának ugyanúgy örültem volna, mint a Városmajornak. Most ezt kaptam következő feladatként, maradok a fővárosban és örömmel vállalom az új kihívásokat.

Miben más ez a váltás, mint a korábbi?

Talán a plébánián eltöltött idő miatt a korábbi könnyebb volt. Békásmegyeren mindössze négy évet töltöttem. Ráadásul akkor egy szomorú és hirtelen haláleset miatt gyorsan történt a váltás, nem is a normális augusztus 1-jei diszpozíciós időben. Az átvételben az akkori esperes, Musits Antal segített, de mivel nem tudtam már az elődömmel beszélgetni, sok szempontból teljesen új helyzettel néztem szembe az akkor még épülő plébánián.

Milyen terveket fogalmazott meg akkor?

Körbe néztem és felállítottam a prioritásokat. Például, hogy be lehessen jönni az udvarba, legyen egy kerítésünk. Ilyesmik. Aztán volt számos

olyan dolog, melyet menet közben kellett megoldani. Emlékszem akkor még – kis túlzással – szinte egy gödör volt a mostani urnatemető helyén, ráadásul nem sokkal az érkezésem után megkerestek a hívek, hogy az elődöm megígérte a szórásos temetést, mi lesz vele. Ki kellett találnom a megoldást és viszonylag gyorsan. De azok a szerkezetek, melyeket az osszárium kapcsán mutattak nekem, nem tetszettek. Így kitaláltam a most is látható homokórás megoldást, melyben a szertartás alatt a hamvak lepörögnek, szimbolizálva ezzel az életutat. Egy félig kész plébániába érkeztem, volt feladat bőven. Felvettem a kapcsolatot Kiss András építésszel, és a segítségét kértem. Nála megvolt néhány olyan elképzelés, melyek támpontot jelentettek és tovább tudtam vinni.  Természetesen munkatársaim is segítettek, hiszen ők már akkor is jelen voltak a plébánia életében.

Mindeközben számos olyan dolgot látunk a plébánián, mely teljesen az Ön nevéhez köthető.

Természetesen a 19 év alatt volt bőven lehetőségem az egyéni fantáziám valóra váltására is. Ilyen például a templomban található feszület, az ablakok színezése, a márványból felépült oltár, mely már magába foglalja Szent Gellért ereklyéjét is. A toronyóra is egy régi vágyam volt, melyet nemrég sikerült megvalósítani. Ugyanakkor mindvégig igyekeztem figyelni arra is, hogy a régi használható dolgoknak is találjunk helyet. Így a régi kistemplom oltárlapját a Szentsír Urnatemetőben újra hasznosítottuk. Ugyan lábakat kellett neki csináltatni, de mind a mai napig ez a már-már történelmi múltra visszatekintő oltárlap található ott.

Van olyan dolog, amit szeretett volna megcsinálni, de már biztosan nem marad rá idő?

Természetesen. Három éve gondolkodom a Meszlényi terem oszlopos részének a hasznosításán. Ahhoz túl mély a maga 60 centijével, hogy urnafülkéket helyezzünk el benne, de ahhoz meg túlságosan hely szűkében vagyunk, hogy hagyjuk elveszni. Végre kitaláltam a megoldást, de már nem lesz időm megvalósítani.

Szlopoczky Janka, Fotó Pulai Zsolt