Irány Horány!
A tavalyi nagytábor után, idén ismét „egymagunkban” táboroztunk, méghozzá Horányban. Mivel ez a táborhely szokatlanul közel volt, már az odajutás is kalandosabb volt, mert több közlekedési eszközön is utaznunk kellett, villamoson, HÉV-en és még kompon is. Ráadásul nem is egyből Horányba mentünk, hanem az első napot Szentendrén töltöttük. Kiderült, hogy a héten az Erények Harca lesz, hogy kiderüljön melyik erényt képviselő csapat lesz a király, és emellett minden más erénnyel fogunk megismerkedni.
Az első nap az okossággal ismerkedtünk meg, és ehhez kapcsolódva a mise után városismereti versenyt rendeztünk, majd egy kis fagyizást követően úgy döntöttünk, hogy irány Horány, és elfoglaltuk szálláshelyünket. Este tábortüzeztünk és minden csapat előadta az indulóját, amit a nap folyamán szereztek.
A keddi napot a táborhelyen töltöttük, „fiú-lány napoztunk”, számháborúztunk és két erénnyel is megismerkedtünk, a mértékletességgel és az igazságossággal. Az igazságosságot, vagyis annak hiányát, a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, mert a számháborúban direkt igazságtalanul osztottuk be a csapatokat. Az izgalmas nap után este megint tábortüzet gyújtottunk, és mindenfélét játszottunk egy mesére felfűzve ezeket a játékokat.
Másnap, szerdán ellátogattunk a leányfalui strandra és ott fürödtünk, vízi-akadályversenyeztünk és még palacsintáztunk is. Este gyertyás mise volt a táborhelyen, amin kicsit fáradtan, de örömmel vettünk részt.
A csütörtök volt a héten a sportnap, ami során délelőtt 14 állomáson próbálhattuk ki magunkat, délután pedig hatalmas vízibombázást tartottunk, és a nap folyamán a negyedik erénnyel a lelki erősséggel is megismerkedtünk. Este népdalokat énekeltünk és néptáncoltunk a tűz körül, éjszaka pedig izgalmas meseerdő volt.
Pénteken Visegrádra kirándultunk, és ott végigjártuk a kálváriát és közben hallhattunk annak a napnak az erényéről, az alázatosságról, megnéztük a várat, és meglepetésként bobozni mentünk. Este pedig kiderült, hogy bár minden csapat keményen küzdött a királyi címért, egyikük sem nyerheti el azt, mert alázatosnak kell lennünk, és be kell látnunk, hogy Jézus a mi egyetlen királyunk.
A szombati nap főként az esti előadásra való készüléssel telt, és ez meg is látszott, mert nagyon érdekes és vicces előadásokat láthattunk az egyes csapatoktól, akik mindannyian egy család történetét dolgozták föl, akiket kirándulás közben elkapott az eső. Ezután még a szokásos tábortüzes játékokat játszottunk, majd egy újabb meglepetésként pizzáztunk egyet, és utána lassan mindenki nyugovóra tért.
Vasárnap összepakoltunk, és egy szép misével zártuk le a tábort. Azt hiszem, hogy minden táborozó nevében mondhatom, hogy idén is egy izgalmas és tartalmas hittanos táborban vehettünk részt, és bátran mondhatom, hogy ezután mindannyian megpróbálunk majd okosabbak, mértékletesebbek, igazságosabbak, lelkileg erősebbek, és persze alázatosabbak lenni.
Pálos Ágnes